Harc a végtelenségig.

Ennek kifejezésnek nagy előnye, hogy mutatja, miként lehet egy ellentábort annyira gyűlölni, hogy nem politikai ellenfeleket látnak bennük, hanem ellenségeket, ami egyáltalán nem mindegy. Nyilvánvaló, hogy harcolni csak az ellenséggel kell, ha már nincs más választás, ha az életünk kerül veszélybe, de itt erről szerencsére nincs szó.

A másik előny, hogy teljes képet fest az ország jelenlegi helyzetéről. A jobb és baloldali tábor sokszor ész nélkül megy egymásnak és ez sajnos egyes helyeken tettlegességbe is torkollik. Észérvekkel és intelligens viselkedéssel kellene meggyőzni a másik embert, bár erre nem is igazán van szükség.

Ha már átfutottunk az előnyökön, tegyük ugyanezt a hátrányokkal is. Ezek közül az egyik éppen abban áll, hogy nem kellene hagyni, hogy a gyűlölködés ilyen magas formát mutasson. A durvaságot és a szidalmakat meg kellene tanulni mellőzni.

A másik hátrány, hogy sokan, főleg a nagyhatalmú FIKUSZ párt „tagjai” a legmocskosabb módon támadnak azokra, akik nem az ő elvüket vallják. Ezen belül annyi a hazugság, hogy már elrejtve sem lehet találni olykor igazságot. A hatalomért folyó harcnak ez a formája már undorító.